E rövid összefoglalás kizárólag az orvosi sugárbiológiával foglalkozik. Mivel a klinikai gyakorlatban a biológiai sugárhatás és a sugárvédelem kérdései állandóan felmerülnek és ezek korszerű sugárbiológiai ismeretek nélkül nem oldhatóak meg sikeresen - a fontosabb kérdések áttekintése célszerű és szükséges. Ezt támasztja alá továbbá az a tény is, hogy:
Az általános és szakműveltség részeként tehát egyre több radiobiológiai ismeretre van szükségünk.
Az ember sugártérben él, amelyben a sugárenergia természetes és mesterséges sugárzás formájában van jelen, ha az osztályozás alapja a forrás eredete. A természetes sugárzás (natural background radiation) külső és belső forrásból származik. A külső sugárforrásból kétféle, a környezeti (terresztriális) és a kozmikus sugárterhelés ér bennünket. A belső sugárforrást pedig az emberi test saját izotópjai képezik. A szervezetünkben a stabil nuklidok mellett azok radioaktív formái is előfordulhatnak, ezek közül legfontosabb a 40K, a 14C és a 3H.
A természetes forrásokból eredő dózisterhelésünk évi világátlaga: kb. 1300 µSv nagyságú.
A mesterséges sugárforrások évi átlagos dózisterhelése kb. 700 µSv nagyságú. (Összehasonlításként: egy mellkas röntgenátvilágítása mintegy 200-400 µSv-nyi dózist jelent!) Öveges professzor találó kifejezése szerint: “...sugárözönben élünk". A fenti adatok alapján a természetes és mesterséges eredetű humán sugárterhelés, a “sugárözön", világátlagban évi kb. 2000 µSv értéket képviselt - Csernobilig (IAEA,1984.). Napjainkban 2800 µSv (2.8 mSv) az átlagterhelés (IAEA, 1997.). A természetes és mesterséges eredetű sugárterhelések százalékos megoszlását az 1. sz. ábra mutatja be (IAEA,1980.).
A csernobili IV. sz. RBMK 1000MWe típusú energetikai reaktor robbanását követően néhány érték ezen az ábrán megváltozott. A természetes háttér értéke 70.0 %-ra, az orvosi tevékenység 29.3 %-ra, a nukleáris iparból származó terhelésérték pedig 0.006 (!) %-ra módosult (IAEA, 1996.).
A környezeti radiohygiene (radiation ecology, ecomedicine) sugárbiológiai kérdései ismét az érdeklődés homlokterébe kerültek. Windscale, Three Mile Islands és Csernobyl után ez érthető. Ugyanis: sem a szakmai, sem a laikus közönség előtt nem állítható többé, hogy atomreaktor balesetek sohasem fordulhatnak elő (Petroszjanc,1981.). A hatékonyabb megelőzést szolgálva, ismernünk kell tehát azokat a radiobiológiai rendező elveket, amelyeket a sugárenergia baleseti-, vagy egyéb katasztrófaeredetű hirtelen megnövekedésekor lege artis alkalmaznunk kell (individuális és tömeges betegellátás, a 3 T : triage, transzport, terápia, s ha a sugárbetegség nem gyógyítható, úgy: az emberhez méltó halál biztosítása (dying with dignity)). E tevékenységet végezhetjük:
Az orvosi radiológia rendszerelméleti, modern oldaláról nézve e kérdést, mindhárom minőségünkben csak az egyén - környezet - társadalom, mint rendszer kölcsönhatásainak függvényében járhatunk el. Az összefüggések mélyebb megértését segíti elő a 2. sz. ábra (Schreml, Fliedner és Ellwanger, 1975.).
Nem nehéz tehát a helyes következtetést levonni:
Kézenfekvő tehát a feladat: sugárbiológiai tudásunkat kell elmélyítenünk, nem az attól való félelmünket (Kelemen E., 1963.). Ha ez sikerül, akkor a sugárbiológiából nem lesz sugármitológia (Kovács L., 1985.).
Az általános sugárbiológia az a tudományág, amely az élő rendszerek sugárhatásra adott válaszainak általános jelenségeivel foglalkozik. A morfológiai, funkcionális, szomatikus, genetikus, biokémiai hatás általános törvényszerűségeit vizsgálja. Speciális célfeladatok hozták létre az alkalmazott sugárbiológiát (orvosi, állatorvosi, katonai, ipari, stb.). Az ionizáló sugárzások és az orvostudomány kapcsolata a XX. sz. végére nagyon sokrétűvé vált. A röntgensugárzás felfedezése nemcsak a fizikai világképünket forradalmasította és az anyag szerkezetére vonatkozó ismereteinket fejlesztette, hanem máig pótolhatatlan eszközt adott az orvostudomány kezébe. A röntgensugárzás, a természetes radioaktivitás és a mozgókép (kinematográfia) bevezetése korábban még csak nem is álmodott lehetőségeket adott a klinikai gyakorlathoz (l. modern képalkotó eljárások, stb.). A töretlen fejlődés egyik alapja a diagnosztika, a terápia, a közegészségtan, a katonai orvostudományok, az űrbiológia és űrorvostan növekvő igénye az ionizáló sugárforrásokat alkalmazó módszerek iránt. Az orvosi radiobiológia az emberre gyakorolt sugárhatással foglalkozik, a természetes és mesterséges, illetve külső és belső sugárzások humánbiológiai reakcióit vizsgálja.
Módszerei: általános orvosi és speciális sugárbiológiai módszerek. Egyidejűleg alkalmazott és határterületi tudományág: az orvostudományok mellett magába foglalja a matematika, fizika, kémia, kvantumkémia, bioinformatika, számítástechnika, stb., szükséges részterületeit is, ezért fejlődése ezek fejlődésének is függvénye lesz. Érdekes megfigyelnünk az orvostudományokban a matematikai módszerek előretörését. Ha a matematika eszköz, de nem cél, akkor ezt a jelenséget üdvözölnünk kell ! Részben azért, mert a sugárbiológiának bizonyos exactságot kölcsönöz, másfelől elősegíti a rendszeres sugárbiológia kialakulását. A rendszeres radiobiológiai ismeretek hiánya nagy gond, mivel akadályozza a fejlődést. A matematikai eszközök biológiai alkalmazása és alkalmazhatósága tehát igen fontos eleme a továbblépésnek. Emlékezetem szerint a hetvenes évek táján jelent meg Donhoffer “Vezérlés és szabályozás az elemi életjelenségekben" című remek írása. Ebben idézi a Royal Society 1900-ban megfogalmazott intését: “... Mathematics should be kept apart from biological applications !" (azaz: tartsátok távol a matematikát a biológiai alkalmazásoktól!). Csak egyetérthetünk az említett dolgozat zárógondolatával a radiobiológiában is: természettudományos alapképzettségünk hiányosságaira utal, a sürgős tennivalók szükségszerűségét mutatja, hogy több, mint 90 évvel később meg kell a Royal Society tanácsát - érdekeink ellenére - fogadnunk és tartózkodnunk kell a matematikától.
Általában elfogadott nézet, hogy az orvosi sugárbiológia főbb fejlődési irányzatai a következők: kísérletes és klinikai sugárbiológia, sugárterápia, nuklid-sugárbiológia, környezet radiohygiene /radioökologia/, kozmikus sugárbiológia, sugárvédelem, nem ionizáló sugárzások biológiája.
A fenti általános bevezető után most térjünk rá a fontosabb radiobiológiai ismeretekre.