4-4 Az emlős szövetek sugárérzékenységéről

A már életében klasszikus német röntgenológus, Holthusen 1921-ben állította össze az emlős sejtek - később róla elnevezett - sugárérzékenységi sorrendjét. Ez a Holthusen-féle szöveti besorolás az érzékenység csökkenésének, a rezisztenciának növekedése sorrendjében a következő lesz: lymphocyta, csontvelő, here basalis-sejtek, bélhám, ovarium, bőr stratum basale, endothelsejt, csontszövet, porcszövet, idegsejt, izomszövet.

Berdjis (1971) négy szöveti-érzékenység csoportot állított fel: nagyon, mérsékelten, alig sugárérzékeny és rezisztens típusú szövet

A tumorszövetek sugárérzékenységi besorolását Warren (1936) írta le: Sugárérzékeny szövetek - 25 Gy-nél nem nagyobb dózisok elegendőek az elpusztításukhoz, (pl. lymphocyták, lymphoid sejtek, csontvelő, bélhám, csirasejtek). Radioresponsiv szövetek: 25-50 Gy a legtöbb tumor-sejtet megöli - pl. növekvő porc és csontszövet, endothelium, lens, cornea, coniunctiva, kollagén, elasticus szövetek daganatai. Rezisztens szövetek: elpusztításukhoz 50 Gy feletti sugárdózisok szükségesek. Pl. a vese, máj, pajzsmirigy, pancreas, érett porcszövet, csont - és idegszövet, stb. Cavete! A rezisztens szövetek embryonalis típusa másképpen viselkedik!

Az emlős, illetve a humán ép és daganatos szövetek sugárérzékenységét illetően több, másféle beosztás is ismert. Ezek mindegyike azonban visszavezethető a klasszikus Holthusen-féle sémára.