P O R T R É

Sub pondere crescit palma
Dr. Laczay András

 



Az első találkozások – sokak szerint – meghatározók. Ez, úgy tűnik, Laczay András esetében igaz, hiszen a hetvenes évek közepén, kezdő gyermekradiológus koromban, egy pécsi gyermekradiológiai tanfolyamon tartott előadása hagyott bennem még ma is élő emléket. Az akkor készült jegyzeteimet a későbbiekben is hasznosítani tudtam. Pécsett már az is feltűnést keltett, hogy a melléküregek gyermekkori röntgendiagnosztikájáról egy komlói, kis járási kórház radiológusa tart előadást. Akkor még csak súgva pletykálták, hogy Laczay doktor milyen kemény megpróbáltatásokon ment keresztül, és ezek alapján nem sokan adtak neki esélyt komolyabb karrier elérésére…
Laczay András 1933-ban született Kaposváron. Édesapja sebészorvos volt, majd később nőgyógyász és fogorvosi képesítést is szerzett. A háborút a devecseri kórházban vészelték át. 1951-ben kitűnő eredménnyel érettségizett Budapesten, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója lett. Sebésznek készült, s demonstrátorként az anatómiai és sebészeti műtéttani intézetben dolgozott. Szigorló orvos korában, Tapolcán érte az 1956-os forradalom. Aktív részvételéért először hat hónap, nyolc év, majd tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
Végül több mint öt évet töltött el az ország különböző börtöneiben, majd 1962-ben Vácról amnesztiával szabadult. Ez után Pécsett műtőssegédként, Komlón bányafelcserként dolgozott, végül summa cum laude minősítéssel 1966-ban befejezhette az egyetemet. Bár több professzor is szívesen látta volna az egyetemen, nem helyezkedhetett el ott; ideggyógyász feleségét Komlóra követte, ahol rendelőintézeti röntgenorvosi állást kaphatott.
Röntgenológiából 1970-ben szakvizsgázott, jeles eredménnyel. A napi munka mellett folyamatosan képezte magát. A POTE gazdag könyvtára nyújtotta lehetőséget, valamint német és angol nyelvtudását kihasználva olvasott és közleményeket írt. Ezekre figyelt fel Trencséni professzor, aki az Orvosi Hetilap akkori felelős szerkesztőjeként felkérte őt, legyen a referáló rovat külső munkatársa. Elismerésre méltó szakmai eredményei ellenére, „büntetett előélete” miatt csak megbízott osztályvezető lehetett, míg végül 1972-ben ettől a joghátránytól is megszabadult, és 1982-ig kinevezett osztályvezető főorvosként dolgozhatott. Ez alatt a tíz év alatt született 82 (29 idegen nyelvű) dolgozatának jelentős része. Mintegy 200 radiológiai témájú referátumot írt, amelyek elismeréseként az elsők között érdemelte ki a Markusovszky-emlékérmet.
Közben Csákány professzornak, az ORSI igazgatójának kezdeményezésére bekapcsolódott az intézet munkájába, részt vett a területi radiológus-továbbképzésben. Ugyancsak Csákány professzor ösztönzésére pályázta meg a Bács-Kiskun Megyei Kórház Radiológiai Osztályának vezető főorvosi állását, így a következő éveket 1997-ig, nyugdíjba vonulásáig Kecskeméten töltötte. Itt az évek során kitűnő orvosgárdát sikerült nevelnie, megyei szakfőorvosként segítette a megye többi kórházának radiológiai munkáját, továbbképzéseket szervezett, irányította a szakorvosjelöltek felkészülését, több cikluson keresztül tagja volt a Magyar Radiológusok Társasága vezetőségének. Irodalmi tevékenységét is folytatta; ma is dolgozatokat, referátumokat ír, recenzens és szakmai lektor különböző szaklapokban.
Széles körű szakmai tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el: Kiváló Munkáért, Kiváló Orvos kitüntetések birtokosa, majd nyugdíjba menetelekor a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét és a Köztársaság Elnöki arany emlékérmet is megkapta.
Ha valaki netán úgy érezné, a címben idézett latin mondás – Teher alatt nő a pálma. – mára kissé elkopott, közhelyes, annak csak azt válaszolhatom:
Laczay András esetében a mondás visszanyeri eredeti, nemes értelmét. Életének nehéz, mi több, tragikus periódusából kikerülve céltudatosan, megalkuvás nélkül tudta életpályáját felépíteni, s az egészségügyet, szűkebb szakmáját példamutatóan szolgálni.
Vallattam – ezt már megszokhatta – gyors nyugdíjba vonulásának okairól, hiszen ma is ereje teljében van testileg is, szellemileg is. A választ talán egyszer majd leírja a nyilvánosság számára. Itt csak egy mondatát idézhetem: „Tanáccsal, segítséggel azóta is szívesen rendelkezésre állok azoknak, akik ilyenért megkeresnek.”
Kihasználva ezt az ígéretét, kértem, segítse lapunkat kiváló referáló cikkeivel. Lapunk jelen számában már találkozhatunk is az általa küldött tanulságos összefoglalókkal. Remélem, hogy írásaira, s ahogy ő mondja, „élvezettel végzett” munkájára még hosszú ideig számíthatunk.

dr. Lombay Béla
(MaRa 76. 1.)