A hazai besugárzástervezés megindításáért és kifejlesztéséért – szerepel az Akadémiai Díj indoklásában, amelyet 1990-ben Gyenes professzor kapott. A díjjal kiemelkedő munkásságát ismerték el, amelyet munkatársaival, orvosokkal, fizikusokkal, asszisztensekkel végzett a hazai sugárterápia magas szintre emeléséért. Ez az indoklás összefoglalja azt a tevékenységet, amelyet a díjazott egyetlen munkahelyén, az Országos Onkológiai Intézetben, 42 éven át, megszakítás nélkül folytatott, s amellyel elismerést szerzett a hazai és a nemzetközi tudományos életben egyaránt.
Dr. Gyenes György 1925-ben, Budapesten született. Egyetemi tanulmányait is itt végezte, s 1950-ben kapott orvosdoktori diplomát. Álláskeresés közben „véletlenül” került az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézetbe, ahol központi gyakornokként tudott elhelyezkedni. A kutatói pálya vonzotta inkább, amelyre itt rátalált, hiszen a sugárbiológia, a sugárfizika, a klinikum s egyben a daganatkutatás és -gyógyítás kiapadhatatlan forrást jelentett egy ambiciózus fiatalember számára. 1953-ban az Eötvös Intézet jogutódja az Országos Onkológiai Intézet lett, s a Bakáts térről a Ráth György utcába költözött. Gyenes doktor ebben az évben szakvizsgázott „sugaras eljárásokból”, ami megfelel a mai radiológiai szakvizsgának. Ezt követte később az onkoradiológiai (1959) és a klinikai onkológiai szakvizsga (1979). Az újjáalakult intézetben nőttek a feladatok és lehetőségek, azonban a sugárterápiás berendezések messze elmaradtak a kor színvonalától. Az elmaradás nemcsak a nyugati országoktól volt számottevő, hanem például a „baráti” Csehszlovákiától is. Jelentősebb fejlődést csak a 60-as években sikerült elérni, amikor az intézetben lehetőség nyílt telekobaltkezelésre is. A modernebb készülékekhez már szükségessé vált a besugárzás tervezése, amelyhez országos hálózatot szerveztek (Országos Besugárzás Tervezési Hálózat), s ennek vezetésével Gyenes Györgyöt bízták meg. A 60-as években több alkalommal mód nyílt külföldi utazásokra is, így számos, később gyümölcsöző kapcsolat alakulhatott ki nyugati társintézetekkel, például Erfurtban, Bécsben, Párizsban, Stockholmban.
Gyenes György életrajzában külön említi Jerzi Einhorn professzort, a Radium Hemmet nemrég elhunyt igazgatóját, aki segítséget nyújtott olyan irodalmi és orvostörténeti adatritkaságok megszerzéséhez, mint például Babits Mihály szövettani anyaga és Kosztolányi Dezső részletes sugárkezelési története.
Gyenes doktor mindkettőről beszámol a Magyar Tudomány 1998. évi 11. számában, illetve Babitsról az Orvostörténeti Közleményekben. (Babits egyébként betegségéről, sugárkezeléséről Gondolatok az ólomgömb alatt címmel a Pesti Napló 1938. évi karácsonyi számában is írt; e cím ihlette meg e portré szerzőjét.)
A hazai eredmények és a külföldi tapasztalatok alapján számos tudományos közlemény (több mint 90) született, és Gyenes György 1968-ban az orvostudomány kandidátusa, majd 1987-ben az orvostudomány (akadémiai) doktora minősítést is megszerezte. Ezek mellett a későbbiekben 10 könyvfejezet, a Németh professzorral írt Sugárterápia című könyv és összességében 210 magyar és idegen nyelven írt publikáció mutatja aktivitását.
Vezetői tevékenységének kezdete 1977-re tehető, ekkor nevezték ki az Országos Onkológiai Intézet Klinikai Intézetének igazgatójává, egyben az intézet általános főigazgató-helyettesévé. E posztot 1992-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. Az intézet sugárterápiás osztályának vezetésére 1980-ban, Rodé Iván professzor nyugdíjazása után kapott megbízást, majd 1984-től az Orvostovábbképző Intézet Sugárterápiás Tanszékére tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki. Ez a kinevezés a magyar radiológia, ezen belül a sugárterápia fontos állomása volt. A tanszék felállítása és a sugárterápiás szakvizsga bevezetése a diszciplína önálló, egyetemi szintű elismerését jelentette.
Tanszékvezetőként Gyenes professzor nagyobb kompetenciával láthatott hozzá elképzeléseinek megvalósításához. A rossz technikai felszereltség sürgős beavatkozást tett szükségessé, amelynek eredményeként 1985-ben lineáris gyorsító, majd egy nagyobb teljesítményű Meratron készüléket sikerült beszerezni, kiegészítve a besugárzást tervező és pontosságát biztosító szerkezetekkel. Ezek segítségével munkatársaival kidolgozták a teljes bőrfelszín elektronbesugárzásának, a csontvelő-átültetés előtti egésztest-besugárzásnak, valamint a sztereotaktikus agyi besugárzásnak a technikai, fizikai, dozimetriai és klinikai feltételeit. Ugyancsak Gyenes professzor nevéhez fűződik az ultrafrakcionálás különböző formáinak, illetve az emlőmegtartó műtétek utáni sugárkezelés dozimetriájának és besugárzástervezésének bevezetése. Tudományos tevékenységét mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon elismerik: Gyenes professzor tagja a Magyar Tudományos Akadémia Radiológiai és Onkológiai Szakbizottságának, a Magyar Radiológusok Társasága vezetőségének, a Magyar Radiológia folyóirat szerkesztőbizottságának, tiszteletbeli tagja a Magyar Sugárterápiás Társaságnak, az Österreichische Gesellschaft für RadioOnkologia és a német Gesellschaft für Krebsforschung und Krebsbekampfung-nak. Korábbi pozíciói közül kiemelendő: 1970–79 között főtitkára volt a Magyar Onkológus Társaságnak; 1970–1985 között ellátta a Magyar Onkológia szaklap főszerkesztői tisztét; 1970–1976 között tagja volt a European Association for Cancer Research (EACR) vezetőségének; 1986-ban alelnöki pozícióval bízták meg az Unio Internationalis Contra Cancrum (UICC) Budapesten rendezett XIV. Nemzetközi Kongresszusán; 1982–92 között az MTA Tudományos Minősítő Bizottság 1. Számú Klinikai Szakbizottság tagjaként dolgozott.
Számos kitüntetése közül az Akadémiai Díj (1990), a Ratkóczy Nándor-emlékérem (1996), az Erdélyi Mihály-emlékérem (1998) és a Kisfaludy Pál-emlékérem (1999) említhető, s 2001-ben a Semmelweis Egyetemtől aranydiplomát kapott. Gyenes György professzor ma is aktívan részt vesz az MRT vezetőségi ülésein, segíti lapunkat folyóirat-referátumokkal. Ez is jelzi hivatásához való töretlen hűségét, érdeklődését, csodálatát, amelyet mottó formájában szokott idézni: „Valóban Aladdin bűvös lámpáját, amely a boldogulás útját világította meg, fedezte fel Röntgen az ő módszerével.”
dr. Lombay Béla - 2001